Hétfőn volt az első Erasmus meeting. A Collegium Novum egy dísztermében ültünk, állítólag nagyjából kétszázan, Kopernikuszt, II. János Pál pápát és különféle lengyel királyokat ábrázoló festmények társaságában mi, erazmuszosok. A világnyelven elmondott előadásokon mindenféle hasznos és haszontalan információval láttak el. Megtudtuk, hogy mostantól egy külön fajba, a Homo Erasmus fajába tartozunk. Tájékoztattak arról, hogy mit érzünk, és mit fogunk érezni a jövőben - a kultúrsokk hatására, ami az idegen országban ér (hát rám ez nem nagyon vonatkozik...). Például, hogy a kezdeti eufórikus honeymoon bizony ends, és utána frusztráltak leszünk, mindaddig, amíg ki nem egyensúlyozódunk, annyira, hogy már haza sem akarunk majd menni. Én már most is így érzek: lehet, hogy örökre itt kéne maradni ebben a városban. Kilátásba helyezték azt is, hogy örök barátságok szövődnek köztünk, de lehet, hogy több is! Úgy tűnik, hogy az Orientation Week (ami életünk legboldogabb hete lesz! vagyis van, éppen zajlik) programjait is ennek minél könnyebb, gyorsabb megvalósítására állították össze. Holnap lesz pl. a Fast Dates nevű esemény, melynek keretében, a mindenki mindenkivel jellegű villámrandikon kölcsönös szimpátiák alakulhatnak ki - és, amennyiben kialakulnak, még díjazva is lesznek! De ha ez nem lenne elég a népek összeboronálására, még mindig ott van az esti Trafficlights Party, amin a párkapcsolatban élők piros, a bonyolult vagy titkos családi állapotúak sárga, a "single and proud of it" személyek pedig zöld világítós karkötőt viselhetnek. Mindez stílusosan a Cień (Árnyék) Clubban. Az a kisebb egyház jutott erről eszembe, amely a világbékét azzal akarja megvalósítani, hogy távoli országokban élőket házasít össze - egyfajta közvetítő irodaként működik. Vajon az Erasmus Programnak is ez lenne a titkos célja? De talán mégis inkább csak szeretőknek szánnak minket, mert a házastársunk szerepét másvalaki kívánja betölteni. A pénteki Wedding Ceremony keretében hozzámehetünk illetve elvehetjük magát a Jagelló Egyetemet.