Fura, hogy bár a lengyel kultúrához van némi közöm (olyannyira, hogy legalább részben lengyelnek is vallhatom magam), Maanamot, a híres énekesnőt egy magyar Matematikus révén kellett megismernem mostanában. Attól tartok, hogy nem vagyok elég járatos a lengyel zenében, ezen feltétlenül változtatni akarok.
Maanam egyik dala, a Krakowski spleen (magyarul Krakkói spleen) a napokban tökéletesen tükrözte a hangulatomat, így a szövegre reflektálva ilyesmiket írogattam:
Kezdem érezni a krakkói spleent. Köddel borított utcák, kurwahideg (itt duplawével mondják), szél, pocsolyák (bár fagyottak), a takaró alól való kibújással szembeni ellenérzés, redőny - ezek mind megvannak, mind igaz! Nem énekel hülyeséget ez a Maanam.
Legjobb barátom, a radiátor társaságában didergek betakarózva, eredeti krakkói mákos perecet majszolva és várok... a szélre, amely elhozza W-t, aki üzleti ügyet intéz a városban, és akkor talán elmegyünk ebédelni valami lengyel finomságot, krumpliból és káposztából, esetleg céklával. De a nap fénypontja az egyik híresen jó és mégis olcsó itteni turkáló meglátogatása lenne. Talán moziba is elmegyünk, megnézni egy depresszív lengyel filmet, vagy fodrászhoz - hajat göndöríteni (a tegnapi részeg ötletnek megfelelően). Hiába nincs nagyon sok celsius fok, és a takaró alatti tűnik a legmegfelelőbb létformának, mégse lehet nyugodtan megülni itt, egy felfedezésre váró Krakkóval a redőny rései között.
A dal szövege nyersfordításban:
Felhők lógnak a város felett, sötét van és nem tudok felkelni
Magamra húzom a paplant, eltűnök, magamba gubózódok
A levegő ragacsos és sűrű, nedvesség üli meg az arcokat
Egy madár búsan ül a fán, lustán simítja ki tollait
A reggel délbe megy át, öntudatlanul múlnak az órák
Néha zümmög egyet a légy a pókhálóban
A nap pedig magasan, magasan süt a pilóták szemébe
Fáradhatatlanul melegíti a hideg égi tereket
Várom a szelet, ami elűzi
A sötéten gomolygó függönyöket
Akkor egyszeriben
Megállok szemtől szemben a nappal
A köddel borított utcák vak pocsolyákba merülnek
Kimerülten nézek ki az ablakon, várom a vihart
A nap pedig magasan, magasan süt a pilóták szemébe
Fáradhatatlanul melegíti a hideg égi tereket
Várom a szelet, ami elűzi
A sötéten gomolygó függönyöket
Akkor egyszeriben
Megállok szemtől szemben a nappal
Utolsó kommentek